Van egy téma, amit mindenki lát, mindenki kerülget, mégis kollektív amnézia övezi: a macskaürülék. Ott van a járdán, a parkban, a játszótéri homokozóban, a virágágyásban – és mégis mintha nem létezne. A közbeszédben az ürülék egyenlő a kutyával. A macska? Az „aranyos”, az „úgyis elássa”, az „természetes”. Ez nemcsak képmutatás, hanem közegészségügyi vakság.
Kártékony? Veszélyes? Igen. És nagyon.
A macskaürülék nem ártalmatlan. Kórokozókat hordozhat (például Toxoplasma gondii), amelyek különösen gyerekekre, várandósokra és legyengült immunrendszerűekre jelentenek kockázatot. A homokozóba „elásott ajándék” nem tűnik el attól, hogy nem látjuk: ott marad, kiszárad, porlad, terjed. A városi környezetben ez nem természetes körforgás, hanem szennyezés.
És most jön a kellemetlen rész, amiről végképp nem szeretünk beszélni: a macskák jelentős része nem lát állatorvost. Se oltás, se rendszeres féregtelenítés, se kontroll. Kóbor, félkóbor, „közös” macskák százai élnek így városról városra. Az ő ürülékük ellenőrizetlen kockázat.
Városvezetés: a nagy csend bűnrészessége
Hol van ebben a városvezetés? Sehol.
Rendeletek vannak a kutyapiszokra. Táblák, bírságok, kampányok. A macskaürülék? Néma csönd. Mintha nem lenne közterületi probléma. Mintha nem lenne felelőse. Mintha a játszótéri homokozó „magától” szennyeződne.
Ez nem szakmai mulasztás, hanem politikai gyávaság. Mert kényelmetlen kimondani: a macskatartás is felelősség. A kóborállomány kezelése pénz, munka, konfliktus. Könnyebb úgy tenni, mintha a probléma nem létezne.
Személyes felelősség: nem csak a kutyásoké a világ
A másik kényelmetlen igazság: a felelősség nem áll meg a városházánál.
Ha macskát tartasz, felelős vagy érte. Az egészségéért, az ellenőrzéséért, és azért is, amit maga után hagy. Az, hogy „nem lehet felszedni”, nem érv – csak kifogás. A szabályozás hiánya nem felmentés, hanem rés a pajzson.
És igen: nem csak a kutyaürüléket kell felszedni. Az ürülék nem válik kevésbé veszélyessé attól, hogy csendben, éjjel, „láthatatlanul” kerül a közterületre.
Elég volt a szőnyeg alá söprésből
A macskaürülék ügye lakmuszpapír. Megmutatja, mennyire vesszük komolyan a közterek tisztaságát, a gyerekek biztonságát, a közegészséget. Jelenleg az üzenet egyértelmű: nem vesszük komolyan.
Itt az ideje, hogy:
- a városvezetés ne csak a kutyákat lássa,
- a macskatartás ne kivétel, hanem felelősség legyen,
- és végre kimondjuk: ami ürülék, az szennyezés. Fajtól függetlenül.
Mert a város nem attól lesz élhető, hogy nem beszélünk a problémákról – hanem attól, hogy szembenézünk velük.
