A leginkább az 1222-es Aranybulla kiadásról közismert II. Endre (András) király alakja mélyen
bevésődött a magyar nemzeti tudatba. Történetírásunk és Katona József Bánk bán drámája
meglehetősen éles képet rajzol az Aranybullát kikényszerítő országos állapotokról, a hatalmasok
túlkapásairól és a szegények nyomorúságáról.
Ugyanakkor kevesen ismerik felesége Gertrúd királyné meggyilkolása és a nevezetes történelmi
dokumentum kibocsátása közé eső időszakot, különösen II. Endre 1217-es keresztes hadjáratának
indítékait. Még a történelemben járatos olvasók ismeretei is bizonyos szempontból hiányosak a kor
hatalmi erőviszonyaira vonatkozóan.
Passuth László „A Hétszer vágott mező” regénye egy olyan hatalmas történelmi tabló, amely
nemzetközi összefüggéseiben mutatja meg a válságos korát élő Magyar Királyságot. A történet fontos
színhelyei a Bizánci és az Outremer, azaz a szentföldi latin császárságok, de az író elviszi az olvasót
az Osztrák Hercegségbe, Athénbe, Spártába, Ciprusra és a bolgár cárok országába is. Passuth talán
legérdekesebb magyar történelmi tárgyú regénye finom ecsetvonásokkal rajzolja meg II. Endre
jellemét. Olvashatunk a király három feleségével, bátyjával, Imre királlyal és fiával a későbbi IV.
Bélával való kapcsolatáról, csakúgy, mint diplomáciai és katonai akcióinak mozgatórugóiról. Endrében
egy nagyravágyó, szeszélyes, de mégis jó szándékú és koncepciózus uralkodót ismerhetünk meg,
akinek politikája hibás és irreális lehetett (bár mostanában a történészek elkezdték átértékelni ezt), de
tagadhatatlanul céltudatos és nagyvonalú volt, s maga az Árpádok hatalmi törekvéseinek egyik
legjellegzetesebb képviselője. Passuth László nem csak „nagyban” de „kicsiben” is színes,
olvasmányos korrajzot alkotott e regényében, kiegészítve mindezt II. Endre izgalmas hiteles és emberi
bemutatásával.
