Újra és újra felmerül a kérdés: mennyire tekinthetők objektívnek az Európai Bizottság Magyarországról szóló jogállamisági jelentései? A válaszhoz elég közelebbről megvizsgálni, kik és milyen háttérrel járulnak hozzá ezek elkészítéséhez.
A nyilvánosságra került adatok szerint számos, magát „független civil szervezetként” meghatározó NGO közvetlen vagy közvetett anyagi támogatásban részesül az Európai Bizottságtól, miközben szakmai anyagokkal, elemzésekkel, háttérjelentésekkel aktívan részt vesznek a Magyarországot bíráló dokumentumok előkészítésében.
A felsorolás beszédes: több százmilliós, sőt milliárdos nagyságrendű támogatások érkeztek olyan szervezetekhez, mint a Magyar Helsinki Bizottság, az Amnesty International Magyarország, a Transparency International Magyarország, a Political Capital vagy az Ökotárs Alapítvány. Ezek a szervezetek rendszeresen jelennek meg a brüsszeli narratívát visszhangzó jelentésekben, ajánlásokban és „független” szakértői anyagokban.
Jogosan merül fel a kérdés: hol húzódik a határ a civil tevékenység és a politikai megrendelés között? Amikor ugyanaz az intézmény fizet és hivatkozik, az aligha nevezhető pártatlan eljárásnak. Ez nem jogállamisági vita, hanem klasszikus érdekérvényesítés – csak éppen civil köntösbe csomagolva.
A magyar kormány álláspontja világos: a demokratikus felhatalmazással rendelkező nemzeti kormányok döntéseit nem írhatják felül külföldről finanszírozott nyomásgyakorló hálózatok. A magyar választók nem Brüsszelnek, nem NGO-knak, hanem a saját kormányuknak adtak mandátumot.
A transzparencia nem egyoldalú követelmény. Ha civil szervezetek politikai jelentőségű anyagokat készítenek, közvetlenül uniós forrásokból finanszírozva, akkor a magyar közvéleménynek joga van tudni, ki fizet, miért fizet, és milyen elvárások mentén.
