Forrás: Hídvégi Balázs
A tegnapi, mára már bohózatba forduló vitanap után újra elítélte az Európai Parlament hazánkat.
Sargentini után most éppen Hollandiából, egy zöld képviselő, Tineke Strik aggódott a legjobban a magyar jogállamiságért, de a vitanapon feltűnt Daniel Freund, és hazánkat támadták Magyar Péter néppárti képviselőtársai is.
Persze a jogállamiság csak egy álságos csomagolás, a felszólalások alatt kiderült, mi is a valódi bajuk a tisztelt brüsszelitáknak: hogy nem állunk be ebbe a baloldali fősodorba. Hogy elutasítjuk a háborús politikájukat, hogy ellenezzük Ukrajna uniós csatlakozását, hogy megálljt parancsolunk az illegális migrációnak, és hogy száműztük az iskoláinkból a genderőrületüket. Ez a valódi bajuk. Ezt nem tudják már 15 éve megemészteni.
Amikor az ember ezeket a képsorokat nézi, már csak a szekunder szégyenérzet marad neki. Szégyenérzet, hogy míg a világ többi pontján a versenyképességről, a gazdaság fellendítéséről és az átlagember életének jobbá tételéről vitatkoznak, addig Brüsszel ehelyett még mindig ezzel a jogállamisági köntösbe bújtatott, végtelenül szánalmas eszközzel próbál nyomást gyakorolni hazánkra. Pedig mára azért már ők is tudhatják: sem a háború ügyében, sem a migráció ügyében nincs, és nem is lesz kompromisszum. A valódi válaszunkra azonban jövő áprilisig kell még várniuk
