Szent Leonianus élete
Szent Márton neve mindenki előtt ismert. Szent Quirinusról is sokan tudnak, ám van egy harmadik savariai szentünk is! Nem másról, mint Leonianusról van szók, aki az V. század közepe táján Savariában született. Ő az első „szombathelyi”, akinek írásai is fennmaradtak! Ám mit is tudunk róla?
Itt született valamikor a 400-as évek közepén. Itt töltötte ifjúkorát, valószínűleg a kereszténységgel is
városunkban ismerkedett meg. A szülőföldje Pannónia, az 5. században a folytonos harcok, barbár
betörések korszaka: A tartomány birtoklásában egymást váltogatják a rómaiak, húnok és különféle
germán népek. Ilyen körülmények között nem meglepő, hogy az egyik barbár támadás alkalmával
keleti gótok, burgundok vagy egyéb germán csoportok Leonianust egyszerű fogolyként Galliába
hurcolták. ( Mabillon a barbár betörés idejét 487-re teszi, tehát a nyugatrómai császárság megdöntése
(476) táján bekövetkező zavaros időkre. Ha feltételezzük, hogy Leonianus fogságba kerülése idején
nem volt már gyermek, megközelítő dátumnak mindenesetre elfogadhatjuk. Ezért nem gondolhatunk
Attila galliai hadjáratára (451), amit különben az életrajzi adatok szövegezése (a barbaris captivatus,
in Gallias captivum abductum) is kizár. Viszont aligha lehetne igazolni azt az állítást, hogy Szent
Szeverinnek, Noricum nagy hírű apostolának „kétségtelenül” tanítványa lett volna.)
Szabadulásáról sem tudunk sokat egyelőre. Csupán annyit, hogy 487 körül nyerte vissza
szabadságát. Ekkortól Augustodunumban (Autun) éldegél, mint igazi aszkéta, egy magányos
cellában. Sajnos pontosan remeteségének helye sem ismert. Miként az sem, hogy milyen
körülmények között és mikor költözött át a Rhone folyó melletti Vienne-be. Itt folytatta remete-életét.
Életszentségének híre egy idő után széles körben ismertté tette a nevét. Tanítványok gyűltek köréje
azzal a kéréssel, hogy legyen lelki életük vezetője. Leonianus – akit a gallok, saját nyelvükön Léonien-
nek hívtak újdonsült tanítványai számára monostorokat alapított. Ezek közül a legismertebb a Szent
Péterről nevezett vienne-i kolostor lett.(Ezt az ő közreműködésével Ansemundus germán származású
főnök és felesége, Ansleubana, már mint szenátor-rendű viennei nemesek alapították. A monostor
alapítóleveléből kitűnik; hogy a férfikolostoron kívül Vienneben női zárdát is alapítottak, mert
leányuknak, Remilának, más néven Eugéniának meghagyták, hogy a ráhagyományozott vagyon egy
részéből templomot építsen annak a női zárdának, amelyben az említett germán főnök testvére,
Eubona volt az apátnő és amelyben gyermekkorában Remila is nevelkedett. )
Mindkét kolostornak Leonianus volt a lelki vezetője, apátja. Szigorú önmegtagadásban töltötte napjait
több mint negyven éven át; elvonulva az emberektől, de szívesen segítve őket „tudásának szavával”,
amikor tanácsot kértek tőle „az üdvösségre vonatkozó dolgokban”. Néhány Leonianusnak tulajdonított
írás is fennmaradt. Sokan ismerték, szerették, és sokan siratták, amikor meghalt. Ennek évét nem
tudjuk, valószínűleg 520 körül lehetett. Emlékünnepe halálának napja, november 16.
Franciaországban Vienne-i Leonianus-ként (Léonien de Vienne) ismerik. Szentségét,1903-ban X.
Pius pápa megerősítette.
Halotti szarkofágja, amely eredetileg az általa alapított Szent Péter apátság templomában (felső
képünkön) volt, jelenleg a Vienne-i Városi Múzeumban látható. A fedlapon lévő felirat minden kétséget
kizáróan közli, hogy Leonianus apát Saváriából származott!
Hic vir sanctitate conspicuus in hac urbe Viennensi abbas exstitit, Sabaria Pannoniae ortus.
Magyarul:
E férfiú a pannóniai Sabaria szülötte, ki életszentségével kitűnt, apát volt ebben a városban,
Vienne-ben.
Horváth Vilmos
