Az adventi számos ablak egy kedves, közösségépítő játék, amely a karácsonyig tartó várakozást teszi még varázslatosabbá. A környéken élők előre kijelölt házak ablakaiban számozott díszek jelennek meg, és minden nap egy új szám „nyílik meg”. Az adott nap számához tartozó ablakhoz ellátogatnak az emberek, családok, barátok – gyakran egy kis sétát, beszélgetést és közös élményt is összekötve vele.
A játék lényege az együttlét és az ünnepi hangulat megteremtése: a díszített ablakok fényt és örömet hoznak a mindennapokba, miközben összehozzák a szomszédokat. Sok helyen az ablakok kreatív dekorációval, mesés jelenetekkel vagy meghitt fényekkel várják a látogatókat.
Az adventi számos ablak nemcsak egy játék, hanem egy szép hagyomány, amely erősíti a közösséget, és segít lelassulni, figyelni egymásra az év legszebb időszakában.
Pálné Németh Adriennel beszélgettünk, aki megalkotta a Keleti Városrészen ezt a csodálatos kezdeményezést.
Mit tudhatunk rólad?
Háromgyermekes anyuka vagyok, jelenleg gyeden vagyok legkisebb kisfiammal. Szombathelyen élünk, az Éhen Gyula lakótelepen. A családunkat mindenki ismeri, hiszen a férjem itt nőtt fel és az adventi időszakban fenyőfákat árulunk. Ezzel az ünnepvárás amúgy is szerves része az életünknek. Ez a kezdeményezés számomra nem munka, hanem szívügy.
Mint helybéli miért tartod fontosnak ezt a kezdeményezést, és pontosan mi is ez?
Helyiként mindig is fontos volt számomra, hogy a lakótelepen ne csak egymás mellett éljünk, hanem valódi közösségként is működjünk. Az elő adventi kalendárium egy olyan közösségi program, amely az adventi időszakban hozza össze a környéken élőket, főleg a családokat. Minden nap egy-egy feldíszített ablak vagy helyszín „nyílik ki”, ahová el lehet sétálni, megállni egy pillanatra, beszélgetni, együtt hangolódni az ünnepekre. Ez nem csak a gyerekeknek szól, hanem mindenkinek, aki szeretne egy kicsit kiszakadni a mindennapokból.
Hány éve indítottad az élő Adventi kalendáriumot?
A kezdeményezés 2020-ban indult. Ez az év mindannyiunk számára nehéz volt: a COVID miatt az emberek egyre ritkábban mozdultak ki, kevesebb emberrel találkoztak, és a közösségi élmények szinte teljesen háttérbe szorultak. Akkor még talán mi sem gondoltuk, hogy ilyen szépen kinövi magát, de már az első évben érezhető volt, hogy igény van rá. Már több városban láttam hogy van ilyen kezdeményezés és gondoltam mért ne. Mikor először meghirdettem, hogy keresek ablakokra jelentkezőket a kezdeti lendület után volt egy megtorpanás. Aztán egy újabb lendület után már gyorsan össze jött a 24 ablakocska. Az első évben csapatokba verődve keresték a kivilágított ablakokat, és nagyon jó kis közösségek alakultak ki. Már első évben volt olyan aki kis itallal étellel várta a vadászokat, bár ez nem volt kötelező eleme a számtulajdonosoknak.
Milyen volt az itt élők fogadtatása ehhez a kezdeményezéshez?
Nagyon pozitív. Sok visszajelzést kapok arról, hogy mennyire jólesik az embereknek ez a pár perc megállás, beszélgetés, együttlét. Az, hogy évről évre többen vesznek részt, szerintem önmagáért beszél. Már második alkalommal hirdettünk játékot az „ablakvadászok” körében: aki a legtöbb megtalált ablakról készült fényképet feltölti, ajándékot kap. Ez különösen a gyerekeket és a családokat motiválja, és még élvezetesebbé teszi a programot.
Záró gondolatunk és egyben köszönetünk: Az adventi számos ablak nem csupán fényekről és számokról szól, hanem arról az emberről is, aki szívvel-lélekkel életre hívta ezt a közösségi csodát. Pálné Németh Adrienn kitartása, odafigyelése és szeretete nélkül ma kevesebb fény gyúlna a Keleti Városrész estéiben. Az ő példája megmutatja, hogy egyetlen elhivatott ember gondolata is képes egész közösségeket megmozdítani, és valódi ünnepi meleget vinni nemcsak az ablakokba, hanem a szívekbe is.
