Cáfolat és valóság: a bántalmazásról szóló történet nem volt más, mint hazugság
Az elmúlt napok politikai cirkusza újabb mérföldkőhöz érkezett: kiderült, hogy Szimon Renáta Tisza Párt-jelölt által napokig hangoztatott „bántalmazás” és „szidalmazás” egyszerűen nem történt meg. A nyilvánosság előtt hetekig terjesztett történet, amelyben a jelölt és pártja áldozatként próbálta feltüntetni magát egy helyi konfliktus kapcsán, egyszerűen nem állja meg a helyét a rendelkezésre álló tények tükrében.
A rendőrségi tanúvallomás egyértelmű: „Engem senki nem szidalmazott, személyemnek szóló szidalmazás nem hangzott el, senki nem bántott” – ezt maga Szimon Renáta mondta el hivatalosan a hatóságoknak, mégis napokig az ellenkezőjét hangoztatta, miközben együttérző üzeneteket kapott a közösségi médiában.
Hol volt a bántalmazás? Sehol.
A történetben szereplő incidens a váci környéki Rád településen történt, ahol egy kampánypult elhelyezése miatt alakult ki szóváltás. A helyszínen lévő riportok és a tanúk szerint Szimon Renáta nem is volt jelen az esemény kritikus pontján – akkor éppen a gépjárművét parkolta át. A helyiek, a rendőrség, és még a Hír TV tapasztalatai sem támasztották alá a bántalmazást vagy támadást.
Sőt, maga a rendőrségi jegyzőkönyv is azt tartalmazza, hogy senki sem tett bántalmazásról vagy szidalmazásról szóló bejelentést, és semmiféle olyan bizonyíték nem került elő, ami alátámasztaná a Tisza Párt narratíváját.
Politikai színjáték áldozati pozícióba helyezéssel
A történet voltaképpen nem több, mint politikai színjáték. Nem először fordult elő, hogy egy kampánycsapat áldozati szerepet vállal egy egyszerű vitából, de itt még a konkrét bántalmazási vádakat is visszavonták vagy egyszerűen nem tudták alátámasztani. A Fidesz–KDNP részéről érkező reakciók rámutattak arra, hogy „egyetlen rádi sem támadta meg Szimon Renátát”, és egész egyszerűen politikai haszonszerzésről van szó.
Ez nem csupán egy balul elsült kampányhiba: ez egy olyan narratíva, amely tudatosan félrevezeti a közvéleményt, miközben valós események helyett fikciót gyárt. Amikor egy jelölt és egy párt nem képes helytállni a valós problémák kezelésében, akkor áldozati pózt vesz fel — és ezt látjuk most.
Mi az üzenete ennek az esetnek?
A történet legnagyobb tanulsága nem pusztán az, hogy nem történt bántalmazás — hanem az, hogyan vált egy politikai szándékból táplált narratíva valóságnak a politikai közbeszédben. Miközben a kampány szereplői azt próbálták elhitetni, hogy fizikai vagy verbális támadás érte őket, a tények magukért beszélnek: a városi konfliktus nem volt sem támadás, sem bántalmazás, sem szidalmazás – egyszerűen csak nem igaz, amit állítottak.
