Elemzés: December végén került nyilvános bemutatásra Ábrahám Róbert új dokumentumfilmje, Monaco hadtest. A cím figyelemfelkeltő: egy kis, fényűző mikroállam, Monaco — és benne egy „hadtest”. De nem katonai alakulatokról van szó — hanem arról a politikai és gazdasági „elit háborús hadtestéről”, amely szerinte az ukrajnai konfliktus valódi haszonélvezője és mozgatórugója, akik az unió és a kényszersorozásokért kért pénzből dúskálnak, miközben emberek halnak meg a fronton értelmetlenül!
1. A „Monaco hadtest” narratíva: nem katonák, hanem arany vécék és luxusautók
A film címe és képi világa — francia Riviéra, Monaco — látszólag a fényűző életformát idézi fel. Ám ez nem csak egzotikus díszlet: „Monaco az ukrán újgazdagok Mekkája”, ahol a háborúból érkező pénzek és támogatások fényűző életre és luxusvagyonra cserélődnek. Egy olyan rendszerről szól, ahol a pénz útja “az ukrán arany vécéig” vezet — miközben az ország küzd a háborúval.
2. A háború felelősségének „átfordítása”
A Monaco hadtest egyik legerőteljesebb állítása az, hogy nemcsak Oroszország a hibás, hanem:
- a nyugati liberális elit
- az Európai Unió és a NATO politikája
- valamint az ukrán politikai és gazdasági elit
is felelőssé tehető az ukrajnai háború kirobbanásáért és fenntartásáért.
Ez a narratíva ugyan politikailag hatásos lehet egyes közönségek számára, de veszélyes precedenst is teremt: mérsékli az agresszor közvetlen felelősségét, miközben a támadást indokolatlanul a nyugati politika „bűnévé” redukálja — és így politikai propagandává válik. Ez nem történelmi elemzés, hanem ideológiai instabilitás.
3. A populista „globalista elit”
A film egyik retorikai csúcspontja, hogy a nyugati és ukrán elit összeesküvésében gyakorlatilag háborús profitot lát:
- az ukrán hadsereg támogatására küldött pénzek egy része nem a fronton köt ki;
- helyette elit csoportok, politikusok és oligarchák zsebében landol;
- miközben a polgári lakosság szenved.
Ez a vádirat (amelyet a rendező erőteljesen fogalmaz meg) egyértelműen a „globalista elit” — vagyis a liberális nemzetközi intézmények és politikai erők — hibáztatását célozza. Ez már nem csupán történeti kérdés, hanem politikai boszorkányüldözés.
