Bán Mór: Sikerült az embereket közelebb hozni történelmünkhöz

Interjút készítette: Horváth Vilmos

A közelmúltban Szombathelyen járt Bán János, írói nevén Bán Mór, a Hunyadi-regényfolyam szerzője. Vele beszélgettünk történelmi regényekről, a Holló felemelkedése tv-filmsorozat kirobbanó sikeréről valamint, írói küldetéséről.

• Alig néhány hónapja véget a tíz részes Hunyadi-filmsorozat, amely igencsak zajos sikert aratott, egyúttal  a közbeszéd fontos tárgya lett. Számított arra, hogy ilyen fogadtatásra talál a regényeiből készült film, egyáltalán  voltak előzetes várakozásai?
•  Őszintén mondhatom, hogy bíztam a sikerben, bár arra is számítottunk, hogy rengeteg vitát fog generálni. Ezért is nagyon szerettem volna, ha egy-egy epizód után történészekkel, szakértőkkel beszélgetni tudtunk volna arról, hog mi az, amit én a regényekben vagy a készítők a sorozatban másként ábrázoltunk. Talán így az adott történelmi korszakról is többet tudtunk volna elmondani. Összeségében azonban megdöbbentett ez a fogadtatás, ekkora érdeklődésre messze nem számítottam, bár reméltem, hogy érdekelni fogja a magyarokat történelmünk ezen korszaka. Nagyon intenzíven éltem meg ezt a pár hetet, amíg futott a sorozat. Minden írónak azt kívánom, hogy valami hasonlót éljen meg! Csodálatos megélni, hogy amit az író a saját szempontjain keresztül megpróbál ábrázolni és létrehozni, arra ilyen –  döntő többségében – pozitív visszajelzést kap. Jó érzés, hogy ezáltal sikerült valamit visszaadni túl a történeten, ami úgy vélem fontos nekünk, nemzettudatunknak, s megmutatja, hogy milyen a viszonyulásunk őseinkhez, a nemzet múltjához, történelmünkhöz.

• • A nézőkön kívül még az egyébként gyakran bírált médiát, a közösségi oldalakat is alaposan lázba hozta a filmsorozat.
• Valóban, egészen elképesztő, hogy mekkora mennyiségű cikk, tanulmány, történészek által készített poadcast fogalkozott a fillmmel,, még a bulvársajtóban is! Ezek szerint csak sikerült elérni, hogy történelmünk ezen korszaka napi beszédtémává váljon. A félezer éve halott történelmi személyek – Zsigmond király, Cillei Ulrik, Szilágyi Mihály, Szilágyi Erzsébet vagy éppen Murad szultán, Vlad Tepes – szinte újra életre keltek. Ráadásul úgy látom, hogy nem csillapodik ez a fajta érdeklődés, most pedig a Netflix révén még sok százezer emberhez eljut a Hunyadi-sorozat. Már a regénynek, így a filmnek is az volt a célja, hogy közelebb hozzuk az emberekhez az egykori, fontos történelmi személyeket, legyen érzelmi hasonosulásunk hozzájuk.
• • Ennek a hatalmas sikernek a fényében nem ijed meg egy kicsit? Nyilvánvalóan a magasra tett mérce alapján fogják minden további munkáját megítélni.
• Én inkább az előnyét látom, hogy sokan most ismerték meg a Hunyadi-regénysorozatot. Ezt támasztják alá a könyvesbolti visszajelzések is, ugyanis robbanásszerűen megugrott az eladások száma, mind a klasszikus sorozaté, mind a film forgatókönyve szerint megírt „A holló felemelkedése” címet viselő regényé. Utóbbit azért írtam meg, mert nem mindenki vevő egy tizennégy kötetes sorozatra, amiből még kettő hátravan. S elárulhatom, hogy lesz folytatás is, mégpedig Mátyás királlyal.
• • A történelmi regények iránt érdeklődők néha kissé meglepődve tapasztalják, hogy ugyanazzal a személlyel vagy korral, lásd Hiunyadi Mátyás, Nagy Lajos – egyszerre több író is, például Benkő lászló, Bíró Szabolcs – is foglakozik, persze ki-ki a maga szemszögéből. Önt ez nem zavarja?
• Egyáltalán nem, sőt kifejezetten örülök, éppen ezt szerettem volna, amikor elkezdtem a Hunyadit írni, hogy készüljenek regények a magyar történelemről! Csupán az zavarna, ha valaki a mostani sikerhullámra akarna felülkapaszkodni. Az említet kollágáknak, Lacinak és Szabinak valóban más a munkamódszerük, mások a szempontjaik és ez jó, mert inkább kiegészítjük egymást.
• • Már említette a nemzettudat fontosságát. Ennek kialakításában megvan a történelemtanárok, a történészek és sokan mások felelőssége. Ehhez segíthetnek hozzá a történelmi regények is, akár jók vagy kevésbé nívósak?
• Valóban vannak gyengébb művek, de ez sem baj, ugyanis mindenkinek más tetszik. Pont az a jó, hogy a női olvasók, a fiatalabbak és mások is megtalálják a nekik tetszőt, azaz legyen választék! 
• • A történelmi regények reneszánszukat élik, rengeteg könyv jelent meg az elmúlt húsz évben. Érdekes, hogy Önöket, történelmiregény-írókat nem nagyon tudják hová besorolni.
• Valóban, szinte kivétel nélkül az úgynevezett kánonon kívülről jöttünk. Mondhatjuk, hogy mindannyian olvasókból lettünk írók. Nem tartozunk irodalmi körökhöz, mi nem a régi utat járjuk, talán ezért is másabb, közvetlenebb a kapcsoltunk az olvasóinkkal. Sok írótársammal hasonló az indíttatásunk, mi csak szeretnénk  gazdag  történelmünkről elmesélni sok érdekes és tanulságos történetet. Ezzel is próbáljuk visszaemelni a magyar történelmet az őt megillető piedesztálra, megerősítve a lelkeket egy kicsit, hiszen sok történetünkre lehetünk joggal büszkék.
• • Magyar nyelven írni egyfajta hátrány. Van esély arra, hogy a legjobb magyar történelmi  regények más nyelveken is megjelenjenek? A sikeres filmsorozat esetleg egyfajta lökést is adhat e témában?
• Bízom benne hogy igen, ezt segítheti, hogy a filmsorozatot Ausztriában és Szlovéniában már vetítik, a streaming szolgáltatók bekapcsolása pedig újabb, jelentős számú tömeget érhet el. Nekem ezidáig egy regényemet, a Kapisztrán Jánost középpontba állító „ Isten katonáit” fordították le, mégpedig spanyolra. Nagyon melegszívű fogadtatásra talált Mexikótól Madridon át Los Angelesig. Tény, hogy miután a világban nem nagyon ismerik a magyar történelmet, a kis népek történelme lehet, hogy nem érdekli az emberek többségét, de a jó történetek igen! Az ilyenekre pedig szükség van és Hunyadi János története, a nándofehérvári diadal egy olyan eposz, ami a világ minden részén érthető. Egy olyan népről szól, amely küzd a függetlenségéért, próbálja megvédeni magát egy brutális inváziótól.
• • Van ennek már szóló aktualitása?
• Van. Még szó sem volt migránsáradatról, amikor elkezdtem a Hunyadit írni. Sajnos a történelemnek van egy nagyon kellemetlen tulajdonsága is, mégpedig az, hogy rendszeresen ismétli önmagát. Így fordulhat elő, hogy egy régi történet egyszer csak aktuálissá válik. Ezekből pedig tanulni lehet, sőt kellene. Nem csak magyar sajátosság, de ha nem ismerjük kellően történelmünket, akkor ismét elkövethetjük a múltbeli hibákat. Úgy gondolom, hogy a történelem gyönyörű, izgalmas, tanulságos, de van egy ilyen – a mindekori jelenre figyelmeztető szegmense is, ami érdemes szem előtt tartani.