A választási hajrában mindenki a friss közvélemény-kutatásokat lesi – de vajon mennyire bízhatunk ezekben az adatokban? A háttérben most olyan részletek kerültek napvilágra, amelyek alapjaiban rengethetik meg a politikai elemzések világát!
KI DÖNTI EL, KIT KÉRDEZNEK MEG?
A közvélemény-kutató intézetek állítják: szigorúan tudományos módszerekkel választják ki a megkérdezett polgárokat. A valóság azonban jóval drámaibb. A kutatók számítógépes algoritmusokra, véletlenszerű híváslistákra és online paneleken gyűjtött adatokra hagyatkoznak – vagyis sokszor teljesen ismeretlen, rejtélyes háttér alapján dől el, hogy ki mondhat véleményt az ország aktuális politikai hangulatáról.
MENNYI EMBER SZAVÁT FORDÍTJÁK LE 10 MILLIÓRA?
Sokakat megdöbbent, de egy országos kutatás általában mindössze 500–1 000 főt érint!
Igen, ennyi ember véleménye alapján születnek meg azok a százalékpontok, amelyek bejárják a médiát, felkorbácsolják a politikai kedélyeket, és akár egy választás hangulatát is képesek befolyásolni.
A kutatók szerint ez a szám statisztikailag elegendő – ám az utcán megszólított emberek gyakran csak ennyit kérdeznek vissza: „És ha pont nem engem vagy a barátaimat kérdezték meg?”
HOGYAN KÉSZÜL A TITKOS RECEPT?
A módszer maga szinte laboratóriumi pontosságú:
- telefonos interjúk (régi, de még mindig sokan felveszik),
- online kérdőíves panelek (ahol sokan rendszeresen „fizetett kérdőív-kitöltők”),
- személyes utcai vagy otthoni megkeresések (ritkább, de a legdrágább és legprecízebb módszer).
Az eredményeket ezután „súlyozzák” – vagyis addig igazítják, amíg a mintában szereplő emberek összetétele nagyjából hasonlít a teljes népességre. Ez a lépés a kutatás legmisztikusabb része, amelyről sok szakértő szerint „kívülálló soha nem fogja pontosan megtudni, hogyan működik”.
DE MIÉRT ÉRZIK SOKAN, HOGY MÉGSEM TÜKRÖZI A VALÓSÁGOT?
Mert a kutatások pillanatfelvételek. Egyetlen hét, egyetlen nap hangulata tükröződik bennük. Ráadásul:
- egyre nehezebb embereket elérni telefonon,
- sokan nem vallják be valódi politikai preferenciájukat,
- a fiatalok online aktívak, az idősebbek telefonon – így az egyensúly örökké billeg.
A KÖVETKEZTETÉS: A KUTATÁSOK FONTOSAK – DE NEM SZENTSÉGEK
A közvélemény-kutatások nélkülözhetetlen eszközei a demokratikus párbeszédnek, de sosem szabad őket abszolút igazságnak tekinteni. Ami biztos: néhány száz ember válasza képes akár az egész országot lázban tartani – és ez önmagában elég ahhoz, hogy megértsük, mekkora súlyuk van.
